.: iNetWorker Suli :.

.: avagy hogyan kössük a Webet a karóhoz :.

Weboldal bejelentése

Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!

Ügyfélszolgálat

HuPont.hu Ügyfélszolgálat

.: aula :.

Köszönetnyilvánítás

Ha a téglákat rosszul készítjük el, leomlik a fal.

Én most egy rettenetesen nagy falat építek, ezért rengeteg téglára van szükségem. Szerencsére ismerek egy csomó téglakészítőt és mindenféle más hasznos embert.

Köszönet és elismerés illeti a jó barátokat és mesterembereket, akik nagylelkűen kölcsönadták nekem a szakértelmüket (sőt, néhány esetben a könyveiket is), hogy tégláim szépek és szilárdak legyenek.

Üdvözlés helyett egy tanmesével készültem. Mielőtt tovább olvasod az oldalt, kérlek találd ki, hogy melyik szereplő hozzáállásával rendelkezel! A végén úgyis rájössz, hogy tulajdonképpen csak egy személyről szól a sztori.

Véleményem szerint mindenki skizofrén. Nem szó szerint hasadt tudatállapotú, de mindenkiben él Bubu. Ugye te is ismered őt? Ott motoszkál valahol mélyen, és ha néha előbújik, elkezd beszélni. Először azt gondolod, hogy az őrangyalod, és biztos jót akar, de ez nem így van. Legtöbbször sajnos csak hátráltat az álmaid megvalósításában.

Sokan úgy értelmezik az alábbi történetet, mint valamiféle vallásról szóló mesét. A kevésbé spirituális beállítottságú emberek egyenesen igehirdetést látnak benne, nekem mégsem ez vele a célom. Természetesen mélyen érinti a hit kérdését, de próbálj meg a sorok közt olvasni, és figyelembe venni azt, hogy miről szól az oldal.

Ha már szóba került a vallás, csendben megjegyzem, hogy később még olvashatsz valakiről, aki igen mély lábnyomot hagyott a Földön, és van némi köze a hithez is...

Két kis magzat beszélget egy anya pocakjában

- Te hiszel a születés utáni életben?

- Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán itt is azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.

- Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogyan nézne ki?

- Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni, és majd a szájunkkal eszünk.

- Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. És szájjal enni - ez meg végképp nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül táplálkozunk. De mondok én neked valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a köldökzsinór már most túlságosan rövid.

- De, de, valami biztosan lesz. Csak valószínűleg minden egy kicsit másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk.

- De hát onnan még soha senki nem tért vissza. A születéssel az élet egyszerűen véget ér. Különben is, az élet nem más, mint örökös zsúfoltság a sötétben.

- Én nem tudom pontosan, milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre meglátjuk a mamát, és ő majd gondoskodik rólunk.

- A mamát? Te hiszel a mamában? És szerinted ő mégis hol van?

- Hát mindenütt körülöttünk! Benne és neki köszönhetően élünk. Nélküle egyáltalán nem lennénk.

- Ezt nem hiszem! Én soha, semmiféle mamát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is.

- No, de néha, amikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy énekel, és azt is érezzük, ahogy simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg azt hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk...